Nem..a szüleim csak elfoglalt emberek voltak és sose jutot rám idejük de a legjobb barátom szüleinél töltötem sok időt és ettől volt a gyeremekkorom jó[mosolyog]

Azt meg hogy?..Akkor te is hozzám hasonlóan árva vagy.

Én régen mindig bajba keveredtem és a szüleim mai napig alig tudnak rólam valamit..

Akkor még azt se tudtam, hogy mit csináltam, de mostmár bánom..[lehhajtja a fejét]

[hallgat egy kis ideig]Megbántad?

Nem szivesen mesélek  másokak, de benned megbízok[mosolyog]

Nagyon régen meghaltak a szüleim, egy baleset során, majd mint kitudódott én öltem  meg őket..Hogy miért,   hogy, azt  nem tudom..Aztán Árvazházba kerültem, ahol kívülállóként kezeltek, és ezt meg is toroltam, mindig feleseltem a felnőtteknek, egyszer meg is pofoztam az egyiket, annyira idáig voltam..[mutatja a kezét, és a kezét  a feje fölé rakja] Megszöktem, sokáig kerestek, megtaláltak visszavittek, de    én csak  mondtam a magamét, hogy én oda soha nem megyek vissza..Ráncigáltak-ráncigltak, addig ameddig el szakadt a cérna, és két este meglátogattam őket, és megöltem őket..Mert uyge én féligvámpír vagyok, és félig ember..És..[a szájára tapasztja a kezét] Ezt nem kellett volnaa elmondanom..Most tudod mi is vagyok...

Akarsz róla beszélni?Én meghallgatlak.[mosolyog]

Jaj semmi, csak kiadtam magamból az elmúlt év gyötrelmeit, salódásait, idegességét..[mosolyog]

Akkor mi volt ez a sóhaj?

Heh? Miért kérdezed? Mindenki szimpi nekem..[mosolyog]