[Maora  néz, mosolyog]

[ásít és a sáljával játszik]

[még mindig nézi a mókust,   közbe sóhajt]

[sétálgat]

[a mókust nézi]

[rá se néz  Alexanderre, mert a mókus leköti a figyelmét, aki újra kikukucskált az odúból]

[figyeli]

Szóval vannak emberek akik nem tetszenek neked... és ennyi? Lökdösni kezded őket? [sóhajt majd visszaül a padra]

Ki mondta hogy akarom?

Te sem ismerheted Nanát ennyire. [nem veszi észre Nana láthatatlan karjait]